Második verseny hétvégénk második napját, a vasárnapunkat is
versenyzéssel töltöttük, méghozzá a Tájfutó Maratonon jártunk, Vilonyán. 13.-ához
híven, szépen indult a reggelünk. Az egyik versenyre induló kocsi felmondta a
szolgálatot a versenyzők összegyűjtése közben, így kellett egy B variáció az
oda jutáshoz. Rossz idő volt. Fújt a szél, esett az eső és még köd is volt. Nem
egy utazós idő… Odaérkezésünk után megkönnyebbülve tapasztaltuk, hogy már nem
esik az eső. Nem számítottam ennyi résztvevőre, de örültem a meglepetésnek.
Ismét elkezdődött egy újabb verseny szezon.
Rengeteg kategória volt. A kisebbeknek barátságosabb volt a
távjuk, mint az „A” kategóriában induló nagyobbnak. A terep rendkívül köves,
kavicsos volt, hatalmas metsződésekkel és dombokkal. Csodálatos érzés volt,
mikor egyszer-egyszer kisütött a nap. Egy-egy domb tetejéről gyönyörű panoráma tárult
elénk. Bár, aki gyorsan futott, annak nem lehetett ideje ilyeneket nézegetni, de
hát vannak kivételek. :D
Érmeseink:
F50A-ban 2. Koczka Tibor, F12C-ben 2. Sarkadi Lehel,
F21Br-ben 3. Győrffy Kristóf, N21A-ban 3. Vincze Rebeka, N18B-ben 2. Gulyás
Anett, N12C-ben 2. Sarkadi Borbála, F15-18C-ben 2. Szandi Bence, 3. Alpár
Domonkos
Ki vagyok én? –beszámoló az egyik Haladás VSE tájfutójának a versenyről
A harmadik beszámolónk Vincze Rebeka, aki a Tájfutó
Maratonon harmadik helyezett lett N21A-ban.
Rebekáról bővebben:
a szombathelyi Waldorf Általános Iskolába és Gimnáziumba járt az egyetem előtt,
most az ELTE-n gyógypedagógia hallgató (hallássérült és értelmileg akadályozott
személyekkel fog foglalkozni), de később szeretne valami mást is tanulni, akár
külföldön. Van két húga. 5-6 éve tájfut, és tulajdonképpen Édesanyja miatt
kezdte el, mivel ő is tájfutó volt. A tájfutás előtt is mindig sportolt
valamit, eleinte párbajtőr mellett kezdett el futni kiegészítésként, edzésekre
is csak a futás miatt járt, nem is nagyon versenyzett. Idővel abbahagyta a
vívást és elkezdett tájfutó versenyekre járni. Nagyon megszerette ezt az
életformát, és nagyon örül, hogy így alakult. Szerinte a tájfutásban az a
legjobb, hogy rengeteg helyre eljut általa az ember. Magyarországon már majdnem
mindenhol járt, amiről van már tájfutó térképe. Svédországban edzőtáborozott,
Dániában, Lengyelországban, Ausztriában, Olaszországban és természetesen
Németországban is versenyzett már, mivel fél évet töltött kint Erasmus
ösztöndíj program keretében. Ott tudott csatlakozni egy német tájfutó klubhoz,
akikkel azóta is tartja a kapcsolatot, és még a későbbiekben is visszavárják a
versenyekre. Nagyban hozzájárultak a tartalmas, élményteli félévéhez.
„A verseny előtt jól éreztem magam, bár az utóbbi időben sokat
voltam beteg, így sajnos nem éreztem megfelelően felkészültnek magam, nem
egészen úgy sikerült ez az alapozás, ahogy szerettem volna, de idén legalább nem
voltam sérült. Úgy gondoltam, ez jó felkészülés a HOB-ra, fel tudom mérni hol
tartok, mit bírok, ezért is tartottam fontosnak elindulni rajta.
A rajtolásom nem igazán volt fegyelmezett, nem koncentráltam
eléggé, siettem, ugyanis a mögöttem induló már az elején megmondta, egyetlen célja
az, hogy utol érjen engem. Emiatt nem figyeltem, siettem. Hibáztam is természetesen,
de nagyon igyekeztem lenyugtatni magam, ami a 3. pontra sikerült is. A pálya
tetszett bár kicsit sok volt szerintem az úton futás. A verseny nagyon jó élmény
volt, és egyben meglepetés is. Tudtam, hogy bírnom kell végig, de meglepett,
hogy fizikailag jóval erősebb vagyok, mint gondoltam. A futással igazából nem
volt gond, jó tempót tudtam végig menni, és bár összesen 21 km lett (ennyit
korábban nem sokszor futottam még), a vártnál kevésbé fáradtam el fizikailag.
az utolsó dombokat is meg tudtam futni, jól éreztem magam. Ettől függetlenül a
befutónál már nagyon örültem, hogy vége. Mégiscsak több, mint két óra volt, meg
a végére fejben teljesen szétestem. Erre számítottam, mert a tájékozódás
továbbra sem olyan erős oldalam, de az jó élmény, hogy a futással nem volt
semmi probléma. A tájékozódásra még nagyobb hangsúlyt kell fektetnem, mert
abban mindenképp sokat szeretnék fejlődni. Jó lenne, ha ez a két dolog
összehangoltabban tudna működni. Összességében meg vagyok elégedve a
futásommal, de jó lett volna, ha a végén kevesebbet hibázok. Kb. 3-4-5. helyre
vártam magam, de ettől függetlenül én ezt nem tartom olyan jó eredménynek,
mivel ha koncentráltabb vagyok, jobban sikerülhetett volna. Én általában
magamhoz mérem magam. Ha jól megy, jó pályát futok, akkor elégedett vagyok vele
az bármilyen eredményre elég, ám ha hülyeségeket csinálok, nem vagyok elég
koncentrált, akkor annak annyira nem tudok örülni, még ha jó helyre is elég
esetleg.”
/Vincze Rebeka, Budapest, 2016.03.18./
 |
| A versenyen készült csapatképeink |
A versenyen készült további képeink ezen a linken érhetők el:
Kiss Johanna Eperke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése